Nem is én lennék, ha egész április végéig nem tudnék pergetve olyan halat fogni, amire ne lenne tilalom (a képeken látható halak mindegyike természetesen visszanyerte a szabadságát)...
A halfogás egy szeles márciusi délutánon kezdődött. Domolykózni próbáltam twisterrel a Körgát-csatorna kifolyójánál, természetesen domolykót nem fogtam, de élményben volt részem! Épp magam felé húzom a kis piros twistert, amikor látom, hogy elkapja valami! "Ezaz! Ez talán domolykó!"-mondtam magamban, majd "csalódásomra" egy kis balin feküdt a vízfelszínen!
Ezután a kis csuka után nagyon sokáig nem fogtam semmit,(rákokat és kagylókat leszámítva) el voltam nagyon keseredve, rengeteg csalim veszett oda, már szinte abba akartam hagyni a horgászatot, de Bazsi lelket öntött belém, a maga módján: gyönyörű szép halakat fogott! Íme néhány közülük:
De ez még semmi! Még aznap kijött a Gerilla Pecások egyik tagja, és fogott egy körülbelül 1,5 kilós domolykót. Életembe nem láttam még akkorát. Természetesen vissza lett engedve!
Szabadságának visszanyerése után, sikerült a szelet leküzdve aránylag messzire dobni, ami miatt úgy döntöttem, gyakorlom a helyes bevontatást. Több se kellett, nem sokára már ott küzdött a horgon az ikrákkal telt kis sügér. Halk káromkodások után gyorsan kivettem belőle a horgot, készítettem egy fotót és szinte selyempárnán vittem a vízhez ahol villámgyorsan elúszott!
A harmadik halammal, amely szintén kis balin volt, sikerült megdöntenem az egy nap alatt fogott pergetett halak számát (tudom, csak 3...nem vagyok profi pergető).
Nem sokkal ezek után vissza látogattam a helyszínre, ám most ténylegesen sikerült elsajátítani a jiges csalivezetést, és mivel egy rikító narancssárga Berkley Flex Rib Shad-et használtam, egy kis csukácskát sikerült horogra akasztani. Az akkor még kristálytiszta vízben ez hasonló látványt nyújtott, mint az interneten lévő ír videók csak sokkal kisebben.
Ez utóbbi kis csuka után,(aki nagyon megszeretett engem, mivel nem nagyon akarta elengedni a szájából az ujjamat) elhatároztam, hogy belekezdek az Ultra Light pergetésbe, amit nagyon nem bántam meg! Már a megvásárlás napján ki is mentem a duzzasztóhoz kipróbálni a módszert. Nem dobálhattam sokat, amikor rászántam magam a csalicserére. Így került a sor a Sebile legújabb csalijára: a Puncher-re (Ghost Purple szín, 50 mm). A körülbelül 7-dik dobásnál életem legérdekesebb kapására lettem figyelmes! A hal úgy támadta le a csalim mint a fehércápa!! Alulról támadott, és csak akkor vettem észre a kapást, amikor kiugrott a vízből a rablás lendületével, a botom vége pedig remegett (közvetítve a hal vergődését), ezek után pedig egy élvezetes fárasztás után kivettem életem első UL-es halát, és egyben az első pergetett domolykóm (természetesen ez a domolykó tilalom első napján történt).
Másnap szintén kimentem, nagy önbizalommal, Bazsival, na meg persze egy kis körforgóval, amivel szintén sikerült egy szép kis domit fogni, épp abban a pillanatban, amikor szegény Bazsinak leakadt egy légyre jött domolykó (igen, Bazsi még legyezik is).
Három napra rá ismét kimentem a duzihoz, és a körforgóval újra sikerült fogjak egy halat, ám ez végre nem domolykó! Balin! Méghozzá (nekem legalábbis) nem kicsi! Egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy volt egy lyuk a jobb oldalán! Nem tudom mi lehetett az oka de igen mély seb volt. Ennek ellenére Ultra Light-ra nagyszerű hal, szabadságát is visszanyerte!
Később Bazsi is kinézett, és együtt vágtunk neki a horgászatnak! Bazsinak el kellett mennie valamiért, én addig meg kipróbáltam a Salmo Popper-jét. Bevezetés közbe elkezdett viszketni a lábam, ami miatt megállítottam a poppert, és abban a pillanatban rárabolt a domolykó. Nagyon jól megakadt neki a horog, annyira, hogy nagy küzdelmek után sikerült csak kiszabadítani belőle, és visszaereszteni.
De mielőtt még Bazsi visszatért volna, a lassan vezetett körforgóra rávert egy kis süllő, mely a hangos b@sszameg előtt gyorsan leakadt a hal. Végül Bazsi megérkezett és ő is nekilátott a horgászatnak. Horgásztunk egy ideig, amikor megszólalok: "Te Bazsi! Itt egy sneci raj, nem próbálsz meg legyezni?"
Oké de mivel?-válaszolta-Nem hoztam a legyeimet!"
"Na akkor majd én kisegítelek egy nimfával"-mondtam, majd a kezébe nyomtam a kérdéses csalit. Nem kellett sok idő, Bazsi ki is fogott egyet, aminek én nagyon örültem, de ő nem annyira. "Na! Menj akkor inkább dobálj párat a thrillel!"-mondtam, és Bazsi hallgatott is rám. Nem kellett sok, már jött is vissza kezében egy szép domolykóval, amivel lezártuk a napot.
Egy másik nap, kimentünk a helyszínre, de spiccbottal! Célhal: bagolykeszeg. Értem én, nincs tilalom rá, de keszegezés közbe be ugrott gilisztára egy domolykó is, amire meg van! Íme néhány kép aznapról:
Tilalmi plussz:
A Borosgyáni 3-as tavon január 1-től május 31-ig bevezették a keszeg tilalmat. Hát nem ilyenkor döntöm meg a keszegrekordomat??? (29 cm)
A legvégső, blogzáró horgászat viszont az Élővíz-csatornán történt meg, és azért blogzáró, mivel csukákat fogtunk, amire ugyebár már nincs tilalom.A kérdéses napon Bazsi telefonált, hogy nem megyünk-e ki horgászni. Nekem, már nem emlékszem miért, nem volt kedvem, de nálam volt Bazsi egyik csalija ezért eljött érte. Épp már menne el, amikor észreveszek egy levelet a postában. Az első helyre jelölt iskola küldte, és az állt benne hogy felvettek!!!!! Az örömömet pedig hogy szoktam kimutatni?? Úgy van! Kimegyek horgászni! Megérkeztem a kedvenc helyemhez, ami már sok halat adott, Bazsi izgatottan, és idegesen nézett rám és azt mondta: "Most akadt le a csuka a csalidról!" (mert kölcsön adtam neki a salmo sting-em). Elkezdtünk együtt dobálni. Én egy kis időre abbahagytam a horgászatot (Bazsi még mindig a sting-em húzta), és egyszer csak Bazsi elakad, én látok egy villanást és halkan, helyeselve erősítem meg Bazsit: "Megvan...". Gyors leveszem a lip gripet a táskáról, és megfogom vele a csuka száját. Aranyos kis csukácska volt, fotózás és horogszabadítás után ő is visszanyerte szabadságát.
Az alacsony vízszintnek köszönhetően felszabadult, egy amúgy egész évben víz alatti, vagy sás lepte mocsaras területe, és én kihasználtam az alkalmat, és elkezdtem onnan dobálni az Ottó bácsi féle piros Kele villantót. Szokás szerint nem kellett sokat várni a kapásra, mely egy arasznyi kis csuka szellemében jelentkezett. De ne higgyétek azt, hogy nem örültem neki!!! Rég fogtam csukát, és UL bottal még a fárasztás se volt olyan mint egy snecinél! Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli! Ez volt az én tilalmi horgászataim története, remélem tetszett! Görbüljön!
