Éjszakai pergetés a Körösön

Éppen az egyik kedvenc filmemet néztem, amikor csörög a telefon, édesapám hív, hogy Bicska elhívott pergetni csónakból a Kettős-Körösre éjszaka. Én örömmel telve kérdeztem, melyik nap, és erre apa rámondta: "ma este fél nyolckor", napra pontosan 4 éve, hogy Jocival kimentünk a tóra, és éjfél után megfogtam életem halát...

Nem sokkal ezután már Bicska hívott, hogy mit vigyek, ha van. Harcsázni készültünk ami nekem elég nagy ugrás a délelőtti -egyébként sikeres- vörösszárnyú pergetés után, és mivel nekem javarészt UL cuccaim vannak, ez nehéz feladat volt, de aztán eszembe jutott hogy van egy medium pergető botom, ami alkalmas lehet a célra, csak ez, és a kellékei mamáéknál vannak. Szóltam hát Bicskának, hogy ezt a botot viszem, meg hogy mamáékhoz jöjjön értem. Mondta, hogy a bot megfelel de az orsó (1000-es Sienna) és a rajta lévő 20-as monofil nem, de hozott nekem egy 2000-es orsót, rajta 15-ös fonottal. Mamáékhoz kicsit késve érkezett, de ez bele volt kalkulálva. Bepakoltunk és indultunk is a kikötőhöz, ahol még Szekivel is találkoztunk, aki épp motorozott. Csodálatos, vöröses telihold fogadott minket, le is fotóztam, de a fénykép töredékét se adná át a szépségének, így ki is töröltem. Míg Bicska beszélt a haverjaival hogy mi a helyzet én szépen pakoltam kifele a kocsiból, majd jött ő is, és ugyan ezen dolgokat raktuk bele a csónakba, majd kikötöttem a csónak zsinórját és indultunk is. Út közben szereltem össze a botokat, (többesszám, mivel biztonság esetére kihoztam az ultralight pálcát, bár egyet se dobtam vele), meg persze befújtam magam szúnyogriasztóval, mivel annyi volt, hogy harapni lehetett őket a levegőben. Már valahol Mezőberény környékén lehettünk, amikor Bicska lelassított, majd nemsoká megálltunk. Először egy tizen valahány centis küsz alakú wobblert dobáltam, de semmi nem volt rá, meg gyakran felakadt a horog a karabinerbe a sok békalencse miatt, ezért lecseréltem a Bicska által kölcsön kapott Chervy C-48-as wobblerre. Dobtam párat, majd éles rávágás, és egy kissé hanyag, furcsa küzdelem. A hal úgy küzdött, mintha az elején tele lett volna zsinór hínárral, majd dobálta volna lefele magáról, szakadozva jött felém, sokszor már azt a látszatot keltve hogy nincs meg, de nemsoká megmutatta magát: kis balin! Előkaptam a merítőm és megszákoltam az első éjszakai pergetett halamat.

A hal után erre a csalira sem volt semmi, majd amikor Bicska wobblere után vágott egy domolykó, eszembe jutott hogy van egy csodafegyverem pont az ilyen esetekre: 5-ös Norizi!! Elkezdtem vele dobálni, miközben csorogtunk, majd fél órával az előző hal után újabb, még brutálisabb rávágás, és eszméletlen küzdelem. Már a rávágás után éreztem, hogy ez jó hal lesz, de amikor odasegítettem a csónak közelébe, olyan szinten ellenkezett, hogy meg voltam róla győződve, hogy harcsával van dolgom, majd amikor feljött a felszínre, az állam koppant a csónakban: egy brutál nagy balin szedte le a kis Norizimet. Gyors kerestem egy másik merítőt, mivel az én legyezőmerítőmbe ez a kis drága nem fért bele! Sajnos, mivel nem akartam sokáig kínozni, nem mértük le, de amíg Bicska a kilót, én a centit vagyok képes egész pontosan megsaccolni. A kettőnk tippelését összerakva 3 kiló és 75 centi lehetett.

Ez a gyönyörűség lett az új rekord balinom, ragadozó halam, pergetett halam és az abszolút leghosszabb halam. Ezután ismét csorogtunk lefele, és egy ideig megint nem volt kapás. "Na, én leveszem a Norizit!"-mondtam Bicskának, miközben a hátunk mögött motoszkált egy hód, mire ő: "Leveszed a csalit amivel fogtál? Ha ott van a hal ahol elhúzod, rávág, hidd el." Bíztam benne ami be is vált, mivel dobtam vagy kettőt és hihetetlen erejű rávágás, de annyira erős, hogy a harcsára beállított satuféket megcsikorgatta párszor. Meg is lepődtem, amikor megláttam, hogy egy (nem akkora mint az előző, de nem is kicsi) balin táncolt a csónak mellett. Ő már belefért a merítőmbe.

Ez után már tényleg leváltottam a Norizit aminek meg is jött az eredménye: majd egy órán át semmit nem fogtam. Már indultunk visszafele, de még megálltunk egy helyen, ahol újra a Norizivel dobáltam. Eddig nem is nagyon említettem, hogy az összes kapás szinte bedobás után rögtön jött, alig tekertem az orsón. Most viszont a sokadik dobás után, félúton vágott rá az eddigieknél is erősebben. Meg is lepődtem ismét, mert ez még az előzőnél is kisebb volt, de azért méretes.

Miután ő is visszanyerte a szabadságát, dobtunk még párat, de nem jött semmi. Tizenegy óra volt amikor elindultunk és körülbelül fél óra alatt ott is voltunk. Kipakoltunk a csónakból, be a kocsiba, és haza is vitt Bicska. Mondta, hogy úgy becsüljem meg ezt a négy halat, hogy volt olyan, hogy négy szezon alatt fogott egyet! Én meg mondtam hogy ha csak az első kicsit fogtam volna, már boldog és elégedett lettem volna nem hogy három másik balinnal. Bicska ismét meghozta a szerencsém, és felejthetetlen élményt nyújtott.