Igen, újból nem hagytak
nyugton domolykót fogni a "tiltott halak".
Minden alkalommal szabályosan jártam el,
aggódni nem kell.
Azért természetesen volt itt szabályos halfogás,
de szerintem ez a cím pofás.
Az egy hete volt Költészet napja alkalmából
bejegyzésembe rímeket tettem a javából.
Az év eleji sok betli okán,
vágytam kedvenc halam: a domolykó után.
Mentem is Szekihez nemsoká,
vettem is egy zacskónyi Awarunát.
"Eszi ezt majd a domolykó,
de benyalhatja szintén a jaszkó!"
Gondoltam, mikor fizettem,
majd onnan a duzzasztóhoz kimentem.
Nem voltak sokan,
szerelékem pikk-pakk bedobtam.
Orsómon alighogy tekertem,
első dobás után valami leverte!
Aranyos kis balin volt a tettes,
azt üzenve ezzel: "Cserélj csalit, kedves!"
Fehér twisterem hamar szereltem,
de csak azért se akadt rá a szerelmem.
Négy további balint fogtam,
mindegyiket épségre ügyelve visszadobtam.
Ezek után vonzott már az otthonlét,
na meg persze nem akartam a halőrrel balhét.
Előtte még csontiztam egy keveset,
fogtam is pár szép keszeget.
Akadt horogra más is, valami hatalmas,
horogegyenesítése után gyűltem is haragra.
Olyan darabos hal volt, éreztem,
majdnem a bottörés előtt lazítottam fékemen.
Öt-hat kilós lehetett,
kezem utána rendesen remegett.
Ezen felbuzdulva határoztam el,
holnap ugyanide feeder botom hozom el!
De még aznap délután,
kinéztem egy két hal után.
Bedobtam egy gumihalat, mit még Zádortól kaptam,
nem gondoltam, hogy erre meg a süllő kaffant.
Óvatos fotó után útjára engedtem,
hogy a többi horgásznak egy szava se legyen ellenem.
Másnap reggel kérdezem nagyapám:
"Keszeg nem kell, mondjuk, halászléhez talán?"
"Kell az, fiam!"-mondta tata,
én meg tekertem ki a duzihoz hamar.
Volt kint egy pergető,
avagy ha rosszul dob: zsinóromat felszedő.
De jó fej volt, ő is feederes,
azt mondta, ha bedobok, félremegy.
Magam alatt pár szem kukoricára leltem,
és egyből meg is változott halfogási tervem.
Pontyra fájt már a fogam,
s egy lassan folyó szakaszra be is dobtam.
Kapásra nem kellett sokat várni,
aprót rezeg a spicc, lehet ez akármi.
Bevágok ülve, majd a hal nekem
iszonyú erővel áll ellen!
Kérte a zsinórt rendesen,
megint az volt mint tegnap: remegtem.
A hal nem fáradt úgy mint én,
küzdött végig, mint egy csatamén.
Öt perc után fáradtgatott, majd karom erőt gyűjt,
erőltettem egy kicsit, majd a horog kigörbült.
Szitkok ezre szállt a halra, a horogra,
helyemre eztán vissza mentem morogva.
Bedobtam ugyan oda, ugyan úgy,
ám a kollégájuk beadta nekik a gyanút.
Eszembe jutott ezután
keszeg kell nekem a méreg után!
Be is dobtam a sügérlyukba, aztán,
hamar fogtam is egy karikát.
Nem akartak kapni, miután őt kifogtam,
ezért a gyorsabb vízbe dobtam.
A keszeget eltettem, hisz ezért jöttem,
majd visszanézek, s a bot spicce jobban görbe.
Bevágok, majd kezdődik a küzdelem,
pár horgász félre kellet küldenem.
Ilyen ez ha fentről horgászik az ember,
pláne ha ilyen erős a hal, bámultak is ezerrel.
Feljött egy pillanatra, azt hitték ponty, csak pici,
de amikor lementem érte, láttam hogy kárász, és nem is kicsi!
Fel vittem, de nem hitték el.
Ekkora kárászt ne láttak még az életbe.
"Én se! De itt van nézze meg!"
válaszoltam az ámuló embernek.
Majd negyven centiméter,
vele személyem új rekordot ért el.
De ez már túl nagy alapléhez,
visszadobtam apróbb reményében.
Nem lenne lehetetlen alaplének használni,
de jobb szeretném megsütve, krumpliágyon látni.
Kisvártatva jött az újabb kapás,
hanyag küzdés, sok fejrázás.
Úgy gondoltam, kárász lesz ez is, csak kisebb,
majd egy jellegzetes kirohanás, melynek párja nincsen.
Ponty lesz ez, valószínűleg apró,
de ha nem küzd jól, nyakamhoz a rozsdás kampót.
Vad ponty volt, ez nem vitás,
ádáz küzdelem után feljött: "Nyurga, és kicsit se hibás!"
"Kettes forma"-mondja egy pecás, ki optimistább,
én kilósra, másfelesre saccoltam inkább.
Segítséget kaptam a merítésben,
homlokom volt már kissé verítékben.
Igazuk, volt, kerek két kiló,
ha alapnak nem is, de halászlébe biztos jó.
Egy nemes hal megvan, mentem is haza pucolni,
majd utána, gyorsan letusolni.
Mentem vissza Debrecenbe,
kellemes emlékekkel a fejembe.
Majd eljött a tavaszi szünet, végre!
Több időm lett, hogy domit csaljak lépre.
Ki is mentem, hívott a duzzasztó,
annyi rablás volt, hogy az borzasztó!
Be is dobtam egy élethű gumit,
ám csakhamar egy balin nyomott rá egy puszit.
Azt hittem, akkora lesz, mint a többi,
ám ekkor ő is a botom akarta eltörni.
UL pálcával volt ám küzdelem,
az alatt a tíz perc alatt kellett is a türelem!
Betereltem a merítőbe,
melybe méretei miatt alig fért be.
Mérőszalag nem volt nálunk,
vakargattuk is miatta a hátunk.
Ám jött egy ötlet nyomba,
a merítőháló be van számozva!
Ki is matekoztuk hüvelykről centire
hogy mekkora a hal. De mennyire?
Hatvanhárom centi lett a végeredmény,
ami lágy pálcával hihetetlen élmény!
Útjára is engedtem, had éljen,
úgyse lesz baja, nem nyelte be mélyen.
Ezután Feri barátomnak adtam át a stafétát,
fogott is hamar egy hasonló balinkát.
Nála tízzel kevesebbet mutatott a háló,
ám neki ez egy évszaknyi betli után kellően stabilizáló.
Fogtam aztán én is egy negyvennyolcast,
egy vén halfarkas szeme csak gúvadt!
Azt hitte nincs meg méretes se,
de olyan az én halamat ne méregesse,
aki tilalmi időbe horgászik célzottan balinra!
Azt mondjátok hogy harcsázna? Aligha!
Másnap megint kimentem,
domira vágyva dobáltam Spin Mad-em.
Húzom a fenéken, majd elakadt,
akadó után küzd kicsit, majd leakadt.
Domolykó lehetett, félig láttam!
De miért akkor, mikor épp nem vártam?
Bedobok ugyanoda, kapás reményében,
meg is érkezik, egy süllő személyében.
Olyan szép volt, hogy még egy szelfit is megérdemelt,
hogy fogok-e ezután, már nem érdekelt.
Pedig ami utána jött, azért megérte kint maradni,
egy kicsit nagyobb süsü akart fennakadni.
Negyven centi, új legnagyobb!
Tettem vissza a vízbe, majd jöhetett a haza galopp.
Másnap megint szerencsét próbáltam,
botomat utoljára domiért lóbáltam.
Tilalom előtti utolsó napon,
még mindig domolykó hiány volt a bajom.
Feltettem cheburaskára twisterem,
mert hát a keszegeket is tisztelem.
Akasztottam is egy szépet,
de sajna leakadás lett a vége.
Megpróbáltam azért még egyszer, ugyan oda dobtam,
de amint a partközelbe ért, még egy balint fogtam.
Unom már lassan, majd egy ötlet pattant!
"A Bit Dancerre a jász csak rádurrant!"
Be is dobtam, jól mozgott,
bele az ár alig-alig sodrott.
Tökéletesen ugráltattam a Bit Dancert,
erre mit fogok?! Két Süllőt!
Abba is hagytam a pecát, véget ért a vigalom,
hisz másnaptól már tart is a tilalom.
Nem is mentem horgászni,
a blogomon kezdtem bóklászni.
Eszembe is jutott, hogy rég volt már,
hogy bejegyzéssel bővült a tudattár.
Ízlésesre terveztem,
rímek voltak a fejemben.
Legépeltem e gondolatokat,
ezért olvashatjátok eme sorokat.
Remélem történetem kerek lett,
legyen halszagú a kezetek!
