Körös körül márnára

Nézem a tévét, olvasom a blogokat, és látom, hogy mindenhol fogdossák a márnákat. Mondom magamban: "Biztos itt kevés van!" A fenéket! Egyszerűen eddig nem nagyon tudtam, hogy hogy kezdjek hozzá...na de most!

Összegyűjtöttem a Dunán, és az interneten szerzett tapasztalatokat, és vártam a megfelelő pillanatra...na de mikor és hova? Tanácstalanul gondolkoztam, amikor arra jutottam: mindössze egy jó feederezésre van szükségem! Nem kell ide márna! Fel is hívtam Bazsit, hogy nem-e megyünk ki Dánfokra compózni egyet? Mondta, hogy kimehetünk, de ő biztos hogy nem fog compózni, ő inkább márnázni fog. "Dánfokról beszélünk, ugye tudod?"-feleltem értetlenül. -"Igen, én is meglepődtem amikor fogtam tegnap két szép márnát ott. Jól megdolgoztatta a pickert" Na örömömben szedtem is össze a cuccom, csak nem volt csalim. Sebaj, majd Bazsi hoz. Megérkeztem Dánfokra, megvettem a jegyet, bementem, szépen lepakoltam a zsilip mellett, és vártam. Még szerencse, hogy hoztam az UL pálcát, így elkezdtem pergetni. Már 20 perce dobáltam eredménytelenül, amikor fogtam magam, és felhívtam Bazsit. Azt mondta, hogy közbejött egy fapakolás, aztán meg el kell mennie a nagymamájához. Na fasza, én csak négyig maradhatok és mire Bazsi megjön lesz vagy három óra. Viszont így legalább volt időm mindenféle módszert kipróbálni, amit Dánfokon még nem vetettem be. Sajnos egyik se adott halat. Egyedül a walk-the-dog csalimra vágott rá párszor valami. Nem értem, pedig látom, hogy esznek, ráadásul nagyon élethű csalival dobáltam, egy berkley powerbait gumival ami doszt  olyan volt mint egy sneci. A gumi testében volt egy fényvisszaverő lemez, ami miatt a jigfej ki volt zárva, így offset és cseburaszka ólom kombóval dobáltam. Amikor már nem is számoltam, hogy hanyadikat dobom, mikor nem éreztem hogy lesüllyed a csali. Megemelem, megint nem érzem. Na mondom kitekerem a fenébe, úgy se jön semmi. Miután elkezdtem tekerni, enyhe ütés, majd hanyag küzdelem. Gondoltam csak utána kapott a kis süllő, aztán megláttam, hogy egy aranyos kis balin.

Ez a kis ifjonc volt az első offsetes halam, és a második ragadozóm Dánfokról. Utána próbálkoztam még egy jó ideig, vártam Bazsira, de csak nem jött. Aztán jön a hívás, hogy már mindjárt itt van. Ekkor már tudtam, hogy már "csak" fél óra és már itt is lesz. Így is volt, fél háromkor már ott is volt mellettem, és már szereltük is össze a feederbotokat. Összekavartam az etetőanyagot, feltettem a 100 grammos kosarat, és be is vágtam az áramló vízbe. Bazsi mondta, hogy ne tegyem le a botot, hamar jönnek a halak...hát természetesen  nem így lett. De azért nem kellett sokat várni az első kapásra. Erős, folyamatos húzást közvetített a spicc, biztos voltam benne, hogy márna. Megakasztom, megindul, majd könnyedén tudom magam felé húzni. Karikakeszeg! Ki gondolta volna? De örültem neki, rég fogtam halat, ráadásul keszeghez képest egész nagy volt.

Próbálkoztam még a százassal, de semmi. A keszeg után egy kapás se, de legalább Bazsinak se. Megkérdeztem, hogy hány grammos ólommal horgászott tegnap: "20!"- vágta rá. Na, hisz nekem is van 20 grammosom, csak kerek, gurulni fog az alján. Na de mi van ha pont ez kell? Fel is tettem, de nem csak ezt, hanem a csalit is lefinomítottam: 8 helyett 3 szem csontit fűztem fel. Bedobtam az előző halat adó helytől másfél méterrel lejjebb, majd kisvártatva jelentkezett is a kapás finom spiccrángatózás formájában. "Ha ez is keszeg lesz, leharapom a fejét!"-mormogtam magamba, majd megakasztottam.Körülbelül egy másodpercig egy helyben küzdött, majd úgy megindult, mintha rákötötték volna egy repülőre. "Ez biztos, hogy márna!"-mondta Balázs. "Mérget ne vegyél rá! Sok itt az izmos ponty!"- feleltem szkeptikusan. Amikor már vagy 5 perce fárasztom és még a felszín közelébe se járt a hal, akkor bennem is egyre inkább élt, hogy ez nem ponty, és egyre törtek elő belőlem a dunai emlékek. A karom már majdnem leszakadt, már szinte át akartam adni Bazsinak a botot amikor megpillantom a szerelékem, a hal teste egy pillanatra halványan megvillan a zavaros vízben, majd újból visít a fék. Új erőre kaptam, és egy kicsit elkezdtem erőltetni a halat. A küzdelem körülbelül tizedik percében megláttam a halat. Márna. Egyedül ilyenkor szeretem ha nem nekem van igazam! Nem sokkal utána már a merítőben volt a körülbelül két kilós, 52 centis bajszos jószág.

Ő volt életem első márnája. Borzasztóan örültem neki, pláne, hogy ez volt az első halfaj, amiből az első példány amit fogtam méretes volt. A karom fáradt, majdnem annyira mint én, viszont a hal amint vizet ért, egyből eliszkolt. Nagyon időszűkén voltam, de azért csak megpróbálkoztam még egy hal fogásával. A módszer maradt, csak a hal változott: karikakeszeg.

Örömmel telve, és azzal a tudattal mentem haza, hogy Dánfokon is lehet eredményesen márnázni. Viszont nekem ez nem volt elég vadregényes. Nekem a márnahorgászat az olyan, hogy bármi más is becsúszhat. Éppen ezért következő hétvégén úgy döntöttem, hogy kimegyek keményebb szerkóval a duzihoz, hátha lassabban folyik a víz, bedobok a zúgó alá, fogok pár sebesvízi halat. Na de hát az ember tervez a természet rendez, az esőzések miatt nem hogy nem folyt lassan a víz, hanem még jött is egy kisebb áradás, aminek ellenére kristálytiszta volt a víz. Bazsiékkal kijöttünk, de ők nem maradtak sokáig, mert lent nem fogtak semmit. Én viszont megmakacsoltam magam, hogy én ma egy jót horgászok, ti menjetek nyugodtan ha ilyen puhányok vagytok. Még talán itt voltak, amikor megjött az első hal, a folyóvízi horgászatok alapja: a harcias bagolykeszeg.

Amikor Bazsiék elmentek, úgy döntöttem, bedobok az ékhez, a lassabb vízhez. Még süllyedés előtt elmarta egy apró kárász, megszabadítottam, majd dobtam vissza a szereléket ugyan oda. Most már többet kellett várjak az újabb kapásra, de amikor megakasztottam nagyon meglepődtem. Ugyan az a harcmodor mint egy hete, de egyszerre vadabban, mégis gyengébben küzdő hal van a horgon. Egyből leesett, hogy a múltkorinál kisebb, de a vadvíz okán erősebb márnát akasztottam. Márnához képest rövid küzdelem után már partra is segítettem a második márnácskám.

Puszi majd mehetett is vissza. Határtalanul boldog voltam, végre úgy mentem ki horgászni, hogy megfogtam a célhalat! Ez után fogtam pár kárászt, keszeget (amiből az egyik szabályosan rám nyávogott), és csonti+sajt kombóra egy aranyos kis sügér jelentkezett. Ennyit a márnázásról, legközelebb ilyennel ha minden jól megy, a Dunáról jelentkezek. Görbüljön!