Meghívtam egy karcagi osztálytársamat, Zádort ide hozzánk, Békésre horgászni, mivel mindig is kíváncsi volt a Körösök vidékének rejtelmeire, ugyanis Karcag nem bővelkedik a jó horgászvizekben...
1. nap:
Zádor éppen akkor érkezett meg a busz pályaudvarra, amikor én nagy nehezen bekecmeregtem a látókörébe a két biciklivel. Egyenesen indultunk is Szekihez a horgászboltba, bevásárolni, és engedélyt venni Zádornak. Természetesen, mint mindenkit, őt is magával ragadta Szeki horgászboltjának varázsa, így sok időt töltöttünk ott, de záróra környékére megvettük Zádorral amit akartunk, ő például fluorocarbon előkét, meg egy fekete Mepps körforgót. Haza mentünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, palacsintát sütöttünk, elvoltunk egy ideig, mivel Zádornak este hattól volt érvényes az engedélye, és öt órakor távoztunk Szekitől. Mihelyst megettük a kellő mennyiségű palacsintát és el is múlt a hat óra, indultunk az egyik kedvenc pergető helyemre: a biciklis hídhoz. Ő csukázni akart, én meg domolykózni és sügérezni, és erre ez a hely volt a legmegfelelőbb, főleg hogy kristálytiszta volt a víz. Én először a jól bevált Sebile Spin Shad legkisebb példányát dobáltam, és szokás szerint egyből reagáltak a domolykók. Többször is oda vágtak, volt hogy a hal, volt hogy én rontottam el, de partra halat nem húztam...mint mindig ezen a helyen. Viszont Zádor néhány dobás után a bizonyos körforgóval fogott egy gyönyörű csukát! Botja (ahhoz képest, hogy teleszkópos) nagyon jól dolgozott, a fék is tökéletesen járt, így Zádor könnyedén vette a csuka növénybe való meneküléseit.
Zádor, bár az élményért horgászik, nem szereti a halat visszaengedni (bár ezt a csukát én is haza vittem volna) így lemérlegeltük, beírta a fogási naplóba és mehetett is a szákba. Átmentem az eddigi helyemre, de nem csak elmentek a halak, de meg jött a vihar is, így Zádor szárazon horgászott a híd alól, én áztam a pár naphal reményében, majd ezt megunva, csatlakoztam a híd alá, ám horgászni nem horgásztam ott. Amikor elállt az eső, én átmentem az eddigi helyemre, míg Zádor maradt ahol volt, viszont leváltotta a körforgót. Először próbálkozott a számomra kedves Berkley Rib Shad narancssárga változatával, majd egy piros Ottó bácsi féle támolygóval, de neki se jött semmi. De aztán amikor feltette az általam ajánlott Orkla támolygó villantót, első dobásra jelentkezett a kis csuka, ám a part mellett leakadt. Próbálkoztunk ez után még egy kis ideig, de nem sokkal utána feladtuk, és hazamentünk megpucolni a zsákmányt.
Zádor nem hagyta, hogy én pucoljam meg a halát,de ennek volt egy nagy előnye, meg tudtam örökíteni, a pucolás folyamatának pár pillanatát, mint például amikor a macska éhes tekintettel és nyávogva várja a hal belsőségeit.
2. nap
A második nap reggelén újra kimentünk a biciklis hídhoz, hátha becsapom a domolykókat. Természetesen megint elrontottam valamit, mivel a megérkezéskor ott lévő körülbelül 6 darab 30 centi feletti domolykót aznap nem láttam többet, pedig a víz kristálytiszta volt!
Viszont a Sebile Spin Shaddel első dobásra fogtam egy csodaszép sügért! A tiszta vízben meg lehet figyelni, ahogy a hal utána megy, esetleg hezitál (amit sügér barátunk nem tett) és ráver, esetleg el is kapja, majd fejvesztve inal a legközelebbi növénycsomóba.
A második halam bent a híd alatt kapott a Crazy Fish Tipsy gumijára drop shot szereléken. A kapás egészen pontyszerű volt, semmi rávágás, pöccintés, csak megindult mint egy gőzmozdony. Kemény hal volt, nehezen jött ki, de az UL pálca minden növényes trükköt kicselezett, így nem soká kint volt a sügér koma.
Ez után, mivel Zádornak csak egy gumi szakítása volt, elmentünk először a volt iskolám elé, ahol ránk se hederítettek, eztán elmentünk újra Szekihez, mivel Zádor beszakította a harapás álló előkéit, meg a körforgóját, meg persze nekem is vennem kellett jigfejeket. Szeki után, mivel közel van, megpróbáltuk a belvárosi hidat, de mivel itt horgásztak, feljebb mentünk a Művelődési Központ elé, ahol szintén semmi nem volt, majd elmentünk a piac elé. Nekem itt akad a legtöbb csuka, de ma valamiért nem voltak jelen, de a két kedvencem, domolykóék és sügér komák ott voltak. Mindkettőből akasztottam, de megint nem vettem ki semmit a vízből. Aztán újból megpróbálkoztunk a suli előtt. Itt se fogtunk semmit, viszont eszméletlen látványban volt részünk. Először, ahogy a kis körforgót beköveti egy egész raj nagy bodorka, majd ugyan így tesz egy kis szivar csuka, no meg egy bő másfél kilós jász, aztán meg egy körülbelül 2 kilós nyurgaponty közölte velünk, hogy ő is itt van. Ez után megint a biciklis híd jött, ahol még mindig nem volt domolykó, viszont hatalmas balint és csukát láttam (mindkettő 3-4 kiló körül volt). Fogtam is egy szép nagy sügért a kis körforgóval (éppen akkora volt, mint a rekord sügérem), majd egy kis rapalával megfogtam életem első wobbleres csukáját, ami nem csak belém akasztotta a horgot, de még meg is harapott.
De mivel Zádor még mindig nem járt sikerrel, ezért hazamentünk, megebédeltünk, és hagytuk pihenni az Élővíz-csatornát. Nem szerettem volna, hogy Zádor haltalanul maradjon, így fogtuk a teszi-veszi hálót, és kimentünk kishalat fogni, hogy elvigyem a vendégem egy fasza sügérezésre. Fogtunk pár kis keszeget meg naphalat, aztán, mivel nem nagyon akart több kishal jönni, elindultunk a hőn szeretett belvárosi hídhoz. Mivel Zádor csukázni szeretett volna, így a legutóbbi bejegyzésben említett finom szereléken az előke egy harapásálló fluorocarbon volt. Feltette a legnagyobb naphalat a horogra, és bedobta a híd alá. Körülbelül 15 másodperc után már a horgán volt egy gyönyörű szép sügér.
Én először a megérkezéskor látott 5 darab nyurga ponty által bezsongva kukoricával próbálkoztam, de aztán én is feltettem egy kishalat majd nemsoká én is fogtam pár sügérkét, majd babahallal akasztottam egy csukát, de nekem -Zádorral ellentétben- nem volt harapásálló előkém, így szakadt. Zádor is fogott még pár csíkos banditát, de a vizek tigrise nem jelentkezett nálunk.
Ez után hazamentünk megpucolni Zádor szép sügérjét, majd megpróbálkoztunk ismét a biciklis híddal, zéró sikerrel.
3.nap
A harmadik napon reggel elindultunk az ipszilon befolyóhoz (a Körgát-, és az Élővíz-csatorna találkozása), néhány csuka reményében. A kiépített zsilip melletti helyen horgásztak, így mi a talán még jobb helynek számító Gyulai-híd alá mentünk, ami már a Körgáthoz tartozik. Mind a ketten piros-fekete körforgót használtunk, azzal a különbséggel, hogy nekem fluorocarbonból, Zádornak meg drótból volt a harapás álló előkéje, így amíg én fogtam így két csukát, meg egy sügérkét, Zádornak betli lett a vége.
Agresszívan védekezett a fotózás ellen. Mintha fájt volna neki ahogy élesít a kamera
Ez után megpillantottam pár kedves régi barátomat: a naphalakat. Feltettem jigfejre a Crazy Fish Tipsy nevű gumigilisztát, és elkezdtem emelgetni a fészküknél, de sajnos egyik se kapta be rendesen, vagy egyiknek se akadt meg rendesen. Majd amikor egy növénycsomó közepén lévő nyilásban próbáltam becsapni egy naphalat, egy kis csuka rárontott a gumi gilisztámra. Az UL bottal nagy küzdelem volt a sűrű növényzetből kitáncoltatni a kis szivart, de sikerült. Ő volt a nap csukája.
Ezek után elmentünk mamámékhoz a nagy pergető pálcámért aztán go a duzzasztóhoz, harcsa, netán egy-két balin reményében, ám ez a "bennszülöttek" miatt nem volt lehetséges (semmi rasszizmus, a helyi paraszthorgászokról van szó). Elindultunk a drága jó Such-kifolyóhoz, ám az áradás, és a bennszülöttek miatt itt se tudtunk sokat horgászni.
Haza mentünk, megebédeltünk, majd telefonáltam nagyapámnak, hogy menjünk ki a Borosgyánra. Nemsoká itt is volt értünk, aztán tűztünk ki a tóra. Bekevertük az etetőanyagot, tata beetetett csónakkal, és dobtunk is be büdös kukoricával. Meg is volt nemsokára az első hal, már esőben, elég érdekesen: a bódé alól. A megakasztás így egy kicsit érdekes volt, de megoldottuk, így már nem soká kint is volt a szép tükrös. Lemértük, 2 kiló feletti, 39 centi, mehet is a szákba! Aztán feltettem inkább egy ananászos pelletet method módszerrel. Erre se kellett sokat várni, megint jött a kapás, de leakadt. Zádor eközben szintén rontott párszor, majd amikor végre óvatosabban akasztott, nagy küzdelmek árán sikerült kifogni egy csodaszép, eddig ki nem fogott 3,16 kilogrammos 52 centis nyurga pontyot.
Ez után a hal után volt egy pontykapásom az eddig jól bevált keszegcsalimra (bár akkor mindig csonti volt mellette!!), ami szintén leakadt, és mivel megvan a maximum hazavihető hal, ezért gondoltam, menjünk nagy halra, ezért feltettem 4 szem büdöset, hátha jön egy 5 kiló feletti. Ekkor ért felénk a vihar, felettünk csapott a villám, olyan hangokkal, mint amilyen a kurszki csata környékén lehetett. Ugye mind tudjuk, hogy nem tanácsos ilyenkor karbonszálas bottal kalintyászni. Na nekem pont ekkor volt egy fasza kapásom. Féltem, nehogy megcsapjon a villám, ezért végig oldalra tartottam a botot. Ám nem pont ekkor akasztok egy méregzsákot. A két kilós ponty pont úgy küzdött mint egy 5-6 kilós. Ezt mind meg is értettem volna...HA NYURGA LETT VOLNA! Így tükröst küzdeni még nem láttam. Ha megtarthattam volna se tartottam volna meg, annyira küzdött. Fertőtlenítő, aztán ment is vissza.
Ez után Zádor akasztott egy újabb halat, egy újabb gyönyörű, ám kisebb nyurga pontyot. Ő volt a nap utolsó hala, ez után pakoltunk és mentünk haza megpucolni a halat. Még ekkor is szórakoztunk, leginkább azzal hogy két lábra állítottuk a macskákat a halbelsőség segítségével. Zádornak nagyon tetszett a mai nap, nekem is, de annak jobban örülök, hogy a vendégem jól érzi magát.
Teríték fotó
Terv szerint kimentünk volna este a Such-kifolyóhoz, de ezt az időjárás sajnos nem engedte. Így megint csak hazamentünk, a garázsban megpucoltuk a pontyot, a macskák meg szépen eljátszottak a szemével.
4.nap
Az utolsó nap reggelén ismét elmentünk az Élővízre pergetni. Kezdtük a piacnál, semmi. Kihalt a piac, ahol régen rengeteg csuka vágott oda a csalinak? Az előző nap látottak alapján kimentünk újból az iskola elé, de se bodorka se ponty nem volt ott, egy pillanatra láttunk egy balint meg egy jászt, de egyiket se sikerült még ingerelni se.
Mindketten körforgóval próbálkoztunk, én sügér, balin esetleg a jász reményében, Zádor pedig a csukákat szerette volna vele becsapni. Éppen amikor megfordult a fejünkben a helyváltoztatás, akkor lassan vezetett körforgómra elementális erővel vágott rá a kis csuka, ám hamar kijött.
Ez után a hal után, ismét megpróbáltuk a biciklis hidat, de még látni se láttunk naphalon kívül semmit. Gondoltuk, hogy ha várunk talán becsúszik valami, ám hiába vártuk, mert ismét közbeszólt az időjárás, így indultunk haza összepakolni, hogy mindketten készen álljunk a visszafele útra Debrecenbe.
Megbeszélés alatt a hazaút
Sajnos Zádor az utolsó nap nem fogott semmit, de elmondása szerint nagyszerű élményekben volt része az elmúlt pár napban, és teljes mértékben elégedett. Ennek nagyon örültem, mivel a Körösök vidéke hajlamos a fukarságra, de ezen a pár napon megmutatta Zádornak és nekem is, a legszebb arcát.
