Tervbe volt még egy új bejegyzés a süllőkről, és a horgászatokról Vincze Gergővel, de ami néhány napja történt, az megérdemel egy azonnali bejegyzést!
3 nap Karcagon, egy hét Sopronban, majd újabb 3 nap Karcagon....és semmi horgászat...ez nem mehet így tovább, hazaérkezésem napján, este fél nyolckor kitekertem a piachoz vadonat új csalijaimmal Vincze Gergőékhez, hogy fogjak valamit. Beszélgettünk, röhögtünk, szokás szerint Gergő szidta a csalimat, ami egy vertikális csali Sopronból a Gunki-tól (Kaiju Blade 29 mm Tiger Bleak). Emelgettem a hídról, majd egy éles rávágást követően másfél másodpercnyi fárasztás után elment a hal, de nagyszerű érzés fogott el, hogy végre egy hal (valószínűleg sügér) volt a kezembe lévő lágy bot végén. Átmentünk a híd másik oldalára, ugyanígy emelgetni. Mivel az áramlás erős volt, a híd alatt tudtam emelgetni, és nem sok idő után brutális rávágás és fárasztás, majd kijött egy gyönyörű szép sügér (nagyon letisztult az Élővíz-csatorna).
Majd nemsoká megunták a többiek, én meg egyedül már nem akartam horgászni, így én is hazamentem. Másnap egy esti horgászatot terveztünk, de először is bevásároltam Szekinél. Bazsinak még Sopronban vettem egy csalit (Gunki Gamera 50 SP Gold Ayu) amit amíg én a horgászat előtti ebédemhez készültem fel is avatott egy gyönyörű, 45 centis balinnal (másnap fogott vele egy csukát, aztán akasztott egy nagyobbat is, de az benyelte, így szakadt a zsinór).
Én, mivel már nem bírtam várni, hamarabb kiértem a duzzasztóhoz mint Bazsi, és elkezdtem dobálni. Próbáltam ezt, próbáltam azt, a balinok rá se hederítettek (igaz, többször kellett volna egy csalival dobni, nem pedig egyszer). Majd a kezembe került a naphalazásra szánt pici fehér twister (erről is írok majd külön), amit a parttal párhuzamosan dobtam a növényzet szélébe, ami nagyon elszaporodott a lelassult víz miatt. Vártam hogy leérkezzen a fenékre, hogy onnan tudjam pöcögtetni, ám gyanúsan nagyot koppant a fenéken a három grammos ólom, ezért bevágtam, és meg is lett az apró süllő aminek nagyon örültem. Hál' istennek Bazsi épp akkor jött meg, így le tudtuk fotózni.
A csalit nem váltottam, de nem jött semmi. Párszor bekövette, ráhajlott a domolykó, de semmi. Unalmamban nem is tekertem az orsót, csak libegtettem a twistert, majd megint úgy láttam hogy ráver a domolykó, mondom magamba: "Na kiemelem", de láss csodát, nemcsak hogy nem domolykó volt, hanem meg is van! Süllő! Bár nem sokkal volt nagyobb az előzőnél, mégis nagyon örültem neki! Végre beindult a horgászat!
Pár balin, netán domolykó reményében a gyorsabb vízbe dobtam, és onnan emelgettem magam felé a kis twistert, amikor éles rávágás, és elemi párbaj vette kezdetét. Nagyon nehézkesen tudtam magam felé kérni, gondoltam, biztos egy szebb domolykó vagy balin, de ismét csodálkozásomra a kis kedvencem, sügérkoma fickándozott a vízfelszínen. Nagyon szép hal volt, nem is olyan kicsi, sajna az akkori fényviszonyok miatt nem láttam mit fotózok Bazsi telefonjával, így igen rosszul sikerült a kép (a többinél is így volt, a véletlen hatására lettek csak jók).
A halak hatására Bazsi is feljött, és ő is fentről dobált. Feltettem a Sebile Flatt Shad egyhorgos fehér változatát és emelgetni kezdem. Láttam hogy pár halat odacsaltam, ahogy Bazsi is, így ő is elkezdte emelgetni a kis rózsaszín twisterét. Én kiemeltem a csalim, hogy lecseréljem egy nehezebb flatt shadre (ami sajnos beszakadt) és Bazsi épp ekkor akasztott meg valamit. Az új ultralight botja nyélig hajlott a küzdelemben. Amikor kifeküdt a hal, nagyon meglepődtünk, mert egy közel 1 kilós kősüllőt fárasztott Bazsi. Gyorsan leszaladt érte, de amikor már a partszélen volt, kiakadt a szájából a horog.......de mivel Bazsi jól kifárasztotta, nem volt ereje azonnal elúszni, így eltudta csípni. Gyönyörű nagy köves volt, és mivel a Körös Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége alá eső területeken védetté nyilvánították, visszadobtuk.
Próbálkoztunk még, de úgy véltük, a hely kifogyott, ezért elmentünk az eredetileg megbeszélt helyre, a Körgát-csatorna kifolyójához. A nagy meleg miatt csak az árnyékos helyek jöhettek szóba, így amíg Gergőék megérkeztek, fentről emelgettük a pici twistereket. Ám körül belül 10 perccel azelőtt, hogy megérkeztek, vehemens kapás jelentkezett nálam. Ülve emelgettem, így csak a mozgásából próbáltam megállapítani mi is lehet a bot végén. Elkezdett erősen mozgolódni egy helyben, gondoltam sügér, de aztán elindult nagy erővel, akkor gondoltam süllő, ám amikor feljött a felszínre (még mindig ültem) Bazsi felkiáltott: "Úristen! Bucó!" "MIVAN?"-mondtam én, majd felpattantam és örömömbe kiáltottam egy nagyot, mert tényleg egy magyar bucó feküdt a vízfelszínen."Húzd ki! Húzd ki! Húzd ki!"-ismételtem izgatottan, nehogy visszaessen a hal, de sikerült kiemelni! Nagyon örültünk! Nem is gondoltuk hogy vannak itt bucók, de most már nem úgy néz ki. Alaposan megvizsgáltuk. Hibátlan példány, gyönyörű mintával.
Óvatosan visszaengedtem, ügyelve a hal biztonságára. Szerencsére épséggel elúszott. Nemsokára érkeztek meg Gergőék,és mivel már Bazsi telefonált nekik, gratuláltak a fogásomhoz, és ők is elkezdtek horgászni.Mindenki horgászott a maga módján, ám csodával határos módon én fogtam a nap utolsó süllőjét méghozzá a Sebile Flatt Shad Sinking 35 mm-es változatával!
...Hát még ha utána fog egy harcsát! Bizony! Amíg én Gergő bucójának biztonságáért feleltem, ő akasztott valamit, majd amikor kiemelte, ledöbbentünk a kisharcsa láttán. A legszebb mintázatú fajta: terepmintás, ami a köves aljzatnak köszönhető. Ez után a hal után értékelhető hal már nem jött, csak törpe. Lassan hazaszállingóztunk, de nem felejtettük el ezt a csodás napot!
