Első tengeri horgászatom

Szokásos családi nyaralás volt, csak most a horgászbot is helyet kapott az autóban...Horvátország...Készülj!!

Már az első nap elkezdem a horgászatot, és egy miniwobbler után kapó csőröscsukán kívül nem volt semmi, másnap ennél is kevesebb volt. Viszont a harmadik nap elmentünk egy horgásztúrára ami más volt mint képzeltem, de nagyszerű volt. Két módszerrel horgásztunk, az egyik, két bója között kb 200 m madzag, amelyen kb 5 darab ólom volt. Erre a madzagra volt kötve 100 horog amire kalmárt tűztünk.

 a csali

 nem volt csúnya a táj

 a szigetek miatt a Fidzsi-szigeteknél éreztük magunkat

 felcsalizva

A másik módszer durva, tatám szavával "parasztos" teleszkópos bot, egy orsó amin 60 m 40-es zsinór volt. A szerelék úgy nézett ki, hogy a kb 200 grammos ólom volt a főzsinóron amint meg 2 darab végfülre volt kötve egy-egy horog amire szintén kalmár került. Mentünk, megérkeztünk és bedobtunk. Először a német család fogott néhány halat, aztán már én is fogtam végre. A nevüket nem tudom, csak a narancssárgáét: Kanjac.

 Az első tengeri halam: kanjac

Néhány óra után elkezdünk haza indulni, de út közben felszedtük a bójás szerelést is. Leginkább azokat a kis rózsaszín halakat fogtuk, de volt pár meglepetés is!! Például egy olyan rózsaszínű hal, aminek hiányzott a fele. Demil, a túravezető azt mondta, hogy ugor, amiről csak másnap tudtam meg hogy mi. Ezenkívül volt még egy macskacápa is, amit én, személyesen engedtem vissza!

 teríték

 Demil és én

 

kész állapotban

Másnap, amikor anyáék visszatértek hogy megkóstoltassák Demillel a magyar bort, addig én mellettük horgásztam, és egy gyors popperrel próbáltam léprecsalni a halakat. Már az első dobásnál eszméletlen intenzív kapás és megvan a hal! Egy keszegszerű, tenyeres kis hal, de egy 2 kilós balin erejével. Meg is mutattam Demilnek aki csak annyit mondott: Lica! Very delicia. Majd zacskóba tettük, és mentem vissza dobálni. Újabb heves rajzás, de annyira, hogy a halnak az oldalába akadt a horog. Egy újabb lica. (Otthon utána néztem, magyar neve nincs, angol neve: leerfish)

Később, Demil egy másik horgásztúráról  visszatérve mutat nekem egy halat. Angolnaszerű nagyfejű állat, és annyit mond: ugor. Otthon kiderült hogy nem egy tengeriszörnyről van szó, hanem egy tengeri angolnáról.

Aznap este visszatértem és fenekeztem egyet, egyetlen bothúzós kapásból volt egy kis tengeri durbincs, szintén kalmárra.

Ennyi volt az első tengeri horgászatom, remélem fogok még a nagy hullámok közt horgászni

Újabb három csodás nap

Ismét ugyanaz a történet, csak Joci most nem csak a nagy pontyok reményében jött, hanem a harcsák reményében, gyermekkori barátjával: Ferivel

Éppen Karcagon voltam, amikor csörög a telefon, és érkezik a hír: Joci ismét eljött horgászni!! Másnap már a buszon voltam és az azt követő nap reggelén már tekertem ki a tóhoz. Laci és Joci örültek nekem, hát még Laci fia, akivel a horgászaton kívül még gyíkásztunk, bogarásztunk egy kicsit. Eddig(!!) még nem volt nagy az eredmény: Jocinak jött szilvára az egyik célhal: egy amur, és Lacinak egy 4,5 kilós ponty matchbottal a partszélén!!!!

De amint megjöttem (szokás szerint) változott a helyzet. Laci folytatta a partmenti horgászatot, én meg a titkos kis helyemre dobáltam igen nagy sikerekkel! Mindannyian megszámlálhatatlan mennyiségű nyurgát fogtunk ezen a néhány nap, de ne szaladjunk ennyire előre. Joci szintén átváltott match-re eleinte kárászok, majd előkeszakító pontyok, és néhány kiló feletti keszeg (mellékesen megjegyzem, a tóból évek óta alig tudtunk kicsikarni akár egy tíz centis dévért, nem hogy két kiló körülit). de többségben az én horgomra került nyurgák voltak, mint például ez a feederre igen jó potyka, ami a lehető legkíméletesebben lett visszaengedve:

két ponty kivételével minden ponty el lett engedve

Végül Ferkó is megérkezett, és este fele bevontattuk a harcsás szerkót. Joci után én vártam leginkább rá a kapást! (ami nem volt) 

Reggel, amikor mindenki felébredt, a halak is keltek, és reggelit kértek!! Ugyan az a stájsz volt mint tegnap, csak most apa elhozta az én cuccaimat és így tudtam a saját botommal, csaját csalijaimmal horgászni, ám amíg nem jött meg, életemben először kipróbáltam a matchbotos horgászatot egy szívós nyurgával kezdve (és tenyeres karcsikkal befejezve).

Ezután kivetettem Joci feederét hogy az enyém is sorra kerülhessen. bekevertem egy Haldorádó Fűszeres Halas etető anyagot, amibe ugyanilyen aromát kevertem (erősen szagos lett az eredmény), majd a szilikonon tálalt büdöskukoricát amuros zöldkukoricával, és fűszereshalas lebegő pellettel bedobtam a "titkos helyre" method techinkával majd vártam. Alig egy óra múlva irdatlan erejű kapás, a bot már menne a vízbe, de én utánanyúlok és megakasztom a halat, de olyan dolog történt velem ami eddig még soha: nem bírtam tekerni! A hal (mit sem törődve a bot másik végén küzdő emberrel) megy a maga dolgára. Terelhetetlen. Végül érzem hogy "fáradt" és elkezdtem erőltetni. Az eredmény az eddigi legnagyobb feederes halam: egy 4 kilós nyurga.

a "töltény"

Mindenki kezdett haza vánszorogni. Feri, Laci és Jóska bácsi  is. Viszont az én örökös kedvenc horgásztársamról még egy szót sem ejtettem!! Jóska bácsi, Joci édesapja is ott volt! Antik botokkal, és páternoszter szerelékkel is ott volt a szeren! Nem túlzok ha azt mondom hogy már tíz éve nem láttam az öreget! Ő tanított minket horgászni anno. Rengeteg szép emlékem van abból az időből, de most nem ez a lényeg, hanem hogy Jóska bácsi ennyi idő után is aprította a halakat

Délután pedig Pannika is meglátogatott minket és elkezdtük a kárászok aprítását. Ámbár, nem váratlanul de amikor leszedtük a gilisztát, becsúszott egy két szebb nyurga a match-re.

Majd Pannika is elment. Ketten maradtunk Jocival. Terveztük az éjszakát, majd arra jutottunk, hogy lesz bent egy bojlis, és egy süllős bot. Igen, egy süllős. a dogmeleg nappal után mi süllőzünk, mivel Gréta, az újdonsült anyuka az újdonsült apukától, Jocitól amur és süllőt kért. Ha már egy ki van pipálva, jöjjön a második. Ámbár hajnali négyig semmi mozdítás. Viszont amikor kapás volt, akkor mindenhol! először megmoccant a süllős, majd berregett a bojlis. Ebből meg is lett a bojlisra egy csaknem hatkilós ponty Joci javára.

Már úgy érezte, hogy ő vezet a kis versenyben amit a halak terén szoktunk vívni, amikor komolyabban megszólal a süllős szerelés. Megakasztom, küzd egy kicsit, majd elengedi. Viszont a csalit, azt a nagynehezen megfogott egy szem kis snecit elvitte. De szerencsére, Laci fiának szórakoztatása érdekében fogtunk tegnap egy kiskárászt. Kivettem szerencsétlent a vödörből, leütöttem, majd felvágtam három darabra. Feltűztem a farkát majd behajítottam. Joci visszafeküdt, én meg ott gubbasztottam a bot előtt, mint a keselyű. Több kapást is elszúrtam, viszont a harmadiknál nem csak az izgalom hajtott hanem a józan ész is,így hagytam nyeletni, majd a "Megvan!" mondattal ébresztettem (volna) Jocit és megmerítettem a pompás kis sülcit. Joci a "Ez megvan méretes!" mondatra felkelt, és együtt lefotóztuk, majd megpróbáltuk kiszedni belőle a horgot. Benéztünk a szájába követve a zsinórt, de csak azt láttam, hogy a zsínór a hal gyomrában van, meg egy gyomorszájból kilógó kárászfarkat. Ezzel fejeztük be a 2014. évi legjobb horgászatomat.