Ismét ugyanaz a történet, csak Joci most nem csak a nagy pontyok reményében jött, hanem a harcsák reményében, gyermekkori barátjával: Ferivel
Éppen Karcagon voltam, amikor csörög a telefon, és érkezik a hír: Joci ismét eljött horgászni!! Másnap már a buszon voltam és az azt követő nap reggelén már tekertem ki a tóhoz. Laci és Joci örültek nekem, hát még Laci fia, akivel a horgászaton kívül még gyíkásztunk, bogarásztunk egy kicsit. Eddig(!!) még nem volt nagy az eredmény: Jocinak jött szilvára az egyik célhal: egy amur, és Lacinak egy 4,5 kilós ponty matchbottal a partszélén!!!!
De amint megjöttem (szokás szerint) változott a helyzet. Laci folytatta a partmenti horgászatot, én meg a titkos kis helyemre dobáltam igen nagy sikerekkel! Mindannyian megszámlálhatatlan mennyiségű nyurgát fogtunk ezen a néhány nap, de ne szaladjunk ennyire előre. Joci szintén átváltott match-re eleinte kárászok, majd előkeszakító pontyok, és néhány kiló feletti keszeg (mellékesen megjegyzem, a tóból évek óta alig tudtunk kicsikarni akár egy tíz centis dévért, nem hogy két kiló körülit). de többségben az én horgomra került nyurgák voltak, mint például ez a feederre igen jó potyka, ami a lehető legkíméletesebben lett visszaengedve:
két ponty kivételével minden ponty el lett engedve
Végül Ferkó is megérkezett, és este fele bevontattuk a harcsás szerkót. Joci után én vártam leginkább rá a kapást! (ami nem volt)
Reggel, amikor mindenki felébredt, a halak is keltek, és reggelit kértek!! Ugyan az a stájsz volt mint tegnap, csak most apa elhozta az én cuccaimat és így tudtam a saját botommal, csaját csalijaimmal horgászni, ám amíg nem jött meg, életemben először kipróbáltam a matchbotos horgászatot egy szívós nyurgával kezdve (és tenyeres karcsikkal befejezve).
Ezután kivetettem Joci feederét hogy az enyém is sorra kerülhessen. bekevertem egy Haldorádó Fűszeres Halas etető anyagot, amibe ugyanilyen aromát kevertem (erősen szagos lett az eredmény), majd a szilikonon tálalt büdöskukoricát amuros zöldkukoricával, és fűszereshalas lebegő pellettel bedobtam a "titkos helyre" method techinkával majd vártam. Alig egy óra múlva irdatlan erejű kapás, a bot már menne a vízbe, de én utánanyúlok és megakasztom a halat, de olyan dolog történt velem ami eddig még soha: nem bírtam tekerni! A hal (mit sem törődve a bot másik végén küzdő emberrel) megy a maga dolgára. Terelhetetlen. Végül érzem hogy "fáradt" és elkezdtem erőltetni. Az eredmény az eddigi legnagyobb feederes halam: egy 4 kilós nyurga.
a "töltény"
Mindenki kezdett haza vánszorogni. Feri, Laci és Jóska bácsi is. Viszont az én örökös kedvenc horgásztársamról még egy szót sem ejtettem!! Jóska bácsi, Joci édesapja is ott volt! Antik botokkal, és páternoszter szerelékkel is ott volt a szeren! Nem túlzok ha azt mondom hogy már tíz éve nem láttam az öreget! Ő tanított minket horgászni anno. Rengeteg szép emlékem van abból az időből, de most nem ez a lényeg, hanem hogy Jóska bácsi ennyi idő után is aprította a halakat
Délután pedig Pannika is meglátogatott minket és elkezdtük a kárászok aprítását. Ámbár, nem váratlanul de amikor leszedtük a gilisztát, becsúszott egy két szebb nyurga a match-re.
Majd Pannika is elment. Ketten maradtunk Jocival. Terveztük az éjszakát, majd arra jutottunk, hogy lesz bent egy bojlis, és egy süllős bot. Igen, egy süllős. a dogmeleg nappal után mi süllőzünk, mivel Gréta, az újdonsült anyuka az újdonsült apukától, Jocitól amur és süllőt kért. Ha már egy ki van pipálva, jöjjön a második. Ámbár hajnali négyig semmi mozdítás. Viszont amikor kapás volt, akkor mindenhol! először megmoccant a süllős, majd berregett a bojlis. Ebből meg is lett a bojlisra egy csaknem hatkilós ponty Joci javára.
Már úgy érezte, hogy ő vezet a kis versenyben amit a halak terén szoktunk vívni, amikor komolyabban megszólal a süllős szerelés. Megakasztom, küzd egy kicsit, majd elengedi. Viszont a csalit, azt a nagynehezen megfogott egy szem kis snecit elvitte. De szerencsére, Laci fiának szórakoztatása érdekében fogtunk tegnap egy kiskárászt. Kivettem szerencsétlent a vödörből, leütöttem, majd felvágtam három darabra. Feltűztem a farkát majd behajítottam. Joci visszafeküdt, én meg ott gubbasztottam a bot előtt, mint a keselyű. Több kapást is elszúrtam, viszont a harmadiknál nem csak az izgalom hajtott hanem a józan ész is,így hagytam nyeletni, majd a "Megvan!" mondattal ébresztettem (volna) Jocit és megmerítettem a pompás kis sülcit. Joci a "Ez megvan méretes!" mondatra felkelt, és együtt lefotóztuk, majd megpróbáltuk kiszedni belőle a horgot. Benéztünk a szájába követve a zsinórt, de csak azt láttam, hogy a zsínór a hal gyomrában van, meg egy gyomorszájból kilógó kárászfarkat. Ezzel fejeztük be a 2014. évi legjobb horgászatomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése