Horgásznapok2

Aki nem látta volna a Horgásznapok1-et az kattintson ide, bár ennek a bejegyzésnek adhattam volna a Csukásnapok címet is.

Hiszen ez az egymást követő 3 nap "teli" volt csukával. Az első nap egy megbeszélt horgászat volt Söncivel a kedvenc helyemen. Még mielőtt megérkezett volna, én elkezdtem dobálni nulla eredménnyel. Aztán elúszott előttem 1,5 kiló forma balin, és azonnal elkezdtem rá vadászni. Amikor láttam hogy túl rafinált nekem ez a hal, akkor ezt mondtam: na akkor most bevetem a Nagyágyút! S akkor elővettem a még "szűz" Ottó bácsi féle 11 grammos pikkelymintás Kele támolygót és behajítottam. Éppen a part felé húztam a csalit amikor kisütött a nap és megláttam mi van a csalim mögött. Egy körülbelül 2 kilós csuka próbálta rávetni magát a csalira. Ebben 100 %-ig biztos vagyok hogy nem valami uszadék, nem képzelet! Belenéztem a szemébe! Az izgatottságtól egyenesen a túlparti növényzetbe dobtam és kb 2 kilónyi növény húztam át a túlpartra ami épp elég volt egy ugyanakkora csuka elijesztéséhez. Nemsokára megjött Sönci is és elkezdte a csalik beszakítását. "Pihenj le inkább Sönci! Inkább hívd ide Emrah-t!" -mondtam amíg próbáltam újra megtalálni a balint. Emrah nemsokára meg is érkezett, és elkezdett ő is pergetni. Nem is olyan soká kifogott egy csukát!! Felháborító.....lett volna ha nem lett volna feleakkora se mint az amelyik engem szivatott.

Nemsokára inkább twisterre váltottam melynek meglepő eredménye lett...egy törpeharcsa! Másnap ugyanezt  a halacskát sikerült megfognom. Az azonosítás a hely, és a szájszéli seb alapján sikerült.

Nem csalás nem ámítás!

A "csukásnapok" harmadik napján úgy véltem az egész a pozitív hozzáállás kérdése. Szóval én elhatároztam hogy aznap csukát fogok fogni! Nem motivált más (az otthoni fahordást leszámítva) a horgászatra. Így ennél a horgászatnál csak elővettem a Kele villantót, és úgy terveztem addig dobálok amíg vagy nem jön egy csuka, vagy úgy érzem hogy otthon nem kell már segíteni. Hát, végül az előbbit sikerült megvalósítani az első méretes csukám személyében.

 Gyilkos tekintet

Először úgy gondoltam dobálok még párat majd legfeljebb visszaengedem ha fogok, de végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek, és megpucolom. Rá néhány napra megsütöttük, és ha nem ettem volna már süllőt, azt mondtam volna: Ez az eddigi legfinomabb hal amit valaha ettem! Hát, ezek voltak a horgásznapok! Remélem lesz még hasonlóban részem!