Végre eljött a nyár, temérdek szabadidő, de mégsincs új bejegyzés. Miért? Mert egyszerűen nem történik semmi különleges, kivéve most. Rászántuk magunkat, hogy végre letegyük kicsit az agyonhasznált pergetőbotot, és leporoljuk a jó, öreg feedert és "márnázzunk" egyet a Kettős-Körösön a duzzasztónál.
Idézőjelben márnázni, mivel színét se láttuk egynek sem, ennek ellenére igazi izgalmas, pörgős folyóvízi horgászatokban volt részünk a napokban. Az első nap egy pár órácskányi horgászatot engedett csak, és Bazsi harciassága miatt ez nem fentről, közvetlen a zúgónál történt, ahol legalább esély lett volna a a bajszos torpedókra, hanem lentebb, a lassabb vízen, ahol a karikakeszeg az úr. Fogtuk is őket rendesen, ami nem is lett volna nagy baj, ha nem süllő csali méretű lett volna a java, de azért becsúszott pár szebb is, Bazsinak például egy 40 dekás bodorka, nekem meg 3 kisebb. Ekkor meguntam az apraját, és feltettem két szem csemege kukoricát. Pár nagyobb karika után meg is jött a várva várt eredmény, erős kapás, küzdelem és lám: egy körösi vad tőponty!
Ez volt ez első igazi vad pontyom (ha a dánfokiakat nem számítjuk), ami a fárasztásból is érződött. Bazsi is kiszedett még egy ennél is kisebbet, majd a Nappal együtt, mi is elhagytuk a helyünket, majd nyugovóra tértünk. Pár nappal később, újabb feederezésre került a sor, és most el is határoztam, hogy ha törik, ha szakad, én a zúgónál horgászok. Mit ad Isten, az egyik zavaró tényező ebben (Bazsi) beteg lett és nem tudott eljönni, így én, meg egy másik horgászhaver mentünk ki a duzzasztóhoz, ahol egy még nagyobb (méretben is) zavaró tényezővel álltunk szemben: a város, és talán a Körösök kétértelműen legnagyobb halfarkasa. Neveket nem mondok, a békési olvasóim megértik annyiból is hogy: "repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg?". De kun vér folyik az ereimben, tehát makacs vagyok, rendíthetetlen, így csak elkezdtem horgászni mellette. Fogtam is szinte azonnal egy csodaszép kis bodorkát, ami szerintem minden folyóvízi feederhorgász szívét megdobogtatná.
Majd egy szép kárász után bejött amit a Kárpátia dalol: "sok a horgász, kevés a hal", mivel még a halfarkasunk is feladta és hazatekert strapabíró biciklijén. Gyorsan oda is mentünk és elfoglaltuk a helyet, és kezdetét vette a márnázás. 10-es horog, 120 cm-es előke, erőgumi, 70-100 grammos kosár, a horgon 12 szem csonti...jöhet erre keszeg? Hát hogyne! De legalább "darabosabbak", no meg szép kárászok. A horgászcimborám igazi békési megoldással horgászott: pergetőbot (5-20 grammig), pontyozó !kerek! kosár (30 gramm) és bojlis kampó, horog gyanánt. Mondtam neki hogy óvatosan (nehogy törjön a bot a terhelés miatt) dobjon az ékhez, mert ott lassú a víz, talán megáll a kosár, és még halak is vannak. Na de mi jön a kampó horgon felkínált 10-20 csontira? Törpeharcsa! De legalább nagy lett volna, így viszont csak a mögöttünk leskelődő gólya lakott jól belőlük. Egyedül a leggyorsabb részen volt egyetlen egy márna kapásom, de nem akadt meg, ennek ellenére jól szórakoztunk, nem is kívánhattam jobbat, amikor megkoronázta a napot egy brutális kapás, majd egy hanyagabb küzdelem: egy domolykó! Az én kis kedvencemet már tavasz óta nem tudtam sehogy becsapni, erre most itt táncol csonticsokorral a szájában.
Másnap hirtelen elszállt Bazsi láza -amit 35 fokban szerintem tehetség szerezni- így fel is hívott, hogy nem megyek-e ki vele a duzzasztó túloldalára. Én egyből rávágtam a nemet, mivel semmi kedvem nem volt a dögmelegben teljes feeder felszereltséggel 10 kilométert tekerni. Na de amit Bazsi ezután mondott az határozottan meggyőzött és igen igen sorozattal válaszoltam rá: "de anya kivisz kocsival". Délelőtt már kint voltunk, és kint is maradtunk. Sokan mondják a barnulékonyságom miatt hogy az "etnikumhoz" tartozom, de ez után a horgászat után inkább a rákfélék közé sorolhattak volna a színem alapján, de teljesen megérte! Ezen a napon 8 gyönyörű pontyot fogtam, 3 dévért, 3 karikát, 1 kárászt, egy új rekord bodorkát és amíg fotóztam az első dévért, visszaraktam a szereléket a vízbe egy szem kiszívott narancssárga csontival, és elvitte egy sügér. Bazsi még több pontyot fogott, de azokat nem fotóztam le, pedig fogott egy méretes, 35 centiset is, amit haza is vitt, az én keszegeimmel, kárászommal, meg az ő néhány keszegével együtt.
Bazsi szegény egész nap csak pontyot fogott, elkeseredetten próbálkozott keszegre, néhány sikerült is, amíg én aprítottam mindkettőt. Nagyon élvezetes horgászatok voltak, melyek tanúsítják lányok, hogy nem a méret a lényeg!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése